A pszichopata 13 alapvető tulajdonsága

     3 teljesülése esetén nyilvánítanak valakit pszichopatának a magyar bírósági gyakorlat szerint

Belül üres, lelketlen, érzéketlen, hidegvérű állatok.

                              ( a példák egy konkrét személy megfigyelésének eredményei)                             

  1. Simulékonyság, felszínes vonzerő, felületes báj, amit a saját céljai elérése érdekében fel is használ.(bájgúnár, mindenkinek udvarol, minden nővel kéjeleg, felkészül az áldozatból, kikérdezi mit szeret, mit nem, először azt csinálja, amit szeret, később majd azzal kínozza, ami a gyengesége; saját magát mint keresett árucikket, ajándékot prezentálja a másik félnek, de a bűbáj csak maszk, eszköz, hogy elérje a célját, a totális kontrollt)

  2. Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya (pl. egy társfüggő szatírt  a partnerei számtalanszor otthagynak a non-stop nőzések miatt, de ebből nem tanul. Megszállottan keresi az új ingereket, elveszítve így az összes tartós kapcsolatát, amit szintén megszállottan igyekszik pótolni, mert egyedül életképtelen, így lesz belőle kapcsolatszédelgő)

  3. Öngyilkossági szándékok, bár ritka megvalósítással (-)

  4. A megbánás és a szégyenérzet teljes hiánya (pl. ha kritika éri a bántó, megalázó viselkedését, akkor hirtelen kizárja a külvilágot,  „nem akarok veszekedni” felkiáltással kivonul a történésből, a helyzetért az áldozatot okolva.  Az aberrált viselkedést rendben lévőnek tartja, nem szégyelli, ha rászólnak, hogy ne kukkolja, ne fényképezze  kéjesen a  kislányok meztelen testrészeit, nem érti, miért ne tehetné azt, amihez kedve van)

  5. A szociális normák szándékos megszegése (pl. kapcsolatszédelgés, kitartottság, parazita életmód - mások gátlástalan kihasználása a lételeme és ezt nem is szégyelli, a hazudozás, átverés természetes kedvtelés a számára)

  6. Személytelen, unalmas szexuális élet (   a testi kapcsolata öncélú, gépies, érzések nélkül végzett testgyakorlat, a partner bárki lehet; ez a legfontosabb szükséglete, csak ekörül forognak a gondolatai, ez tölti be egész tudatát; ezzel jutalmazza magát  -, ez az egyedüli sikerforrása, egyéb céljai nincsenek; párkapcsolatban is kényszeresen keresi az újabb és újabb partnereket, mivel sosem érez megelégedettséget; a szexuális élete kontrollálhatatlanná válik; sérült személyisége miatt képtelen igazi intimitás és kötődés megélésére.)

  7. Okszerűtlen gondolkozás ( pl.  nem köti össze az elmagányosodását az antiszociális viselkedésével)

  8. Az empátia teljes hiánya (pl. ha alvászavara van, akkor éjjelente a párját sem hagyja aludni, így az kimerülten fog másnap dolgozni, amíg ő  munkanélküliként napközben kipiheni magát, utólag jót derül a viselkedésén, élvezi a másik kimerültségét; párjának hiába megalázó, hogy a jelenlétében más nőkkel kéjeleg, nincs rá tekintettel, szüksége van ezekre az impulzusokra bármi áron; a legközelebbi családtagjainak a halála sem rendíti meg, elmondása szerint ilyenkor sem érez semmit)

  9. Az idegeskedés hiánya (pl. bármit megtehet következmény nélkül és meg is tesz,  semmilyen külső elvárás nem érdekli, semmi nem hat rá, semmi nem jut el a tudatáig, üres belül, lelketlen, érzéketlen, nem ismeri a félelem érzését sem; bárkit megbánt, megaláz mosolyogva; hűvös távolságtartó kimért nyugalmát csak az uralt személy szabadulási akciója rengeti meg,  ez olyan mérvű csapás a számára, ami fizikai elváltozást is okoz nála - elvörösdödés, könnyek)  

                                                                             Amikor a többiek lelket kapnak, a pszichopata kimarad.

  10. Az őszinteség hiánya (gyerekes hazugságokat gyárt, ha rajtakapják a kétes ügyletein, pl. miközben  hosszasan figyel, követ egy nőt a párja jelenlétében és ezért számon kérik, akkor azonnal hazudik valami ostobaságot, pl. hogy valami mást nézett… ,ami nem is volt a helyszínen, direkt mond hihetetlen magyarázatot, ezzel is jelezve, mennyire nem érdekeli a másik és örül, ha csalódást okozhat neki; az alapvető különbség, ami egy pszichopatát elválaszt minden más lénytől: a másik szenvedésének beteges, függőségszerű élvezete minden ok, sérelem vagy előtörténet nélkül.

                                                          Ilyen látványtól az eszét veszti, zombiként követi a kislányokat, nőket, képzelegve közben. 

  11. Az empátia hiánya (pl. ha véletlenül őt hagyják el, akkor őszintén azt kívánja, hogy a riválisa haljon meg, hogy visszakerülhessen a kényelmes pozíciójába; a saját gyerekeit is alattvalóként kezeli, őket is szenvtelenül felhasználja beteges szükségleteihez; akikre már nincs szüksége, mert már nincs haszna belőlük, azokat szenvtelenül likvidálja, senkit nem sajnál eldobni, kivéve a tárgyait, azokhoz ragaszkodik)

  12. Megbízhatatlanság (pl. mindent megígér, de utólag semmit nem tart be, monogámiát elvárni tőle dőreség, napok alatt ráun bárkire, párkapcsolatban is folyamatosan ismerkedik; a saját álláspontját később az ellenkezőjére változtatja, a tetteit utólag letagadja bármilyen terhelő bizonyíték ellenére)

  13. Felületesség (pl. a tudását kicsit megkapirgálva kiderül, hogy csak bemagolt, meddő ismeretanyag; az életben képtelen egyedül helytállni, mindig másra szorul)

Bónuszok:

  14. Saját maga nagyra értékelése ( pl. a bemagolt passzív tudását előnyként elismertetve próbál fölénk kerülni lenyomva ezzel az önbecsülésünket, miközben ő a legalapvetőbb viselkedési szabályokkal sincs tisztában, amit már egy 2-3 éves  gyermektől is el lehet várni; az ágyban nyújtott nulla figyelmességét észre sem veszi, ellenben a saját öncélú aktivitásáért dicsértet vár; beképzelten reklámozza sármos külsejét, sosem öregedő idiotisztikus arcára végtelenül hiú, mindeki más öregecskedő körülötte, kivéve őt.)

  15. Manipuláció ( ravasz, alattomos kombinátor, bárhol is legyen, jó szatírhoz méltóan egy pillanat alatt felméri a terepet, hol helyezkednek el nők, milyen irányú a mozgásuk, hogyan fogja őket követni, szemmel tartani és ennek megfelelően helyezkedik, manipulálja partnerét, úgy irányítja a figyelmét kirakatra, erre-arra, hogy közben ő szabadon figyelhesse a kiszemeltet. Kiszemelt mindig lesz, mert kényszeresen keresi az alkalmat a becserkészésre, a csábításra. Azt sem bánja, ha lebukik közben, ilyenkor vagy hisztériázik, vagy szokás szerint hazudik valami ostobaságot, de abba nem fogja hagyni sosem, inkább kitalál újabb és újabb elterelő ravasz trükköket. 

A technikája: a messziről kiszemelt alanyt addig nézi intenzíven, nagyon komoly, merev, erősen fókuszáló tekintettel, amíg az észre nem veszi és vissza nem néz érdeklődve. Ha a kiszemelt azonnal veszi az adást, akkor a kapcsolat egy fél pillanat alatt is létrejöhet. Ezután már az ő húzd meg-ereszd meg játszmája jön: az átható, vágyakozó, kéjes tekintettel meglasszózott áldozatot már nem engedi el, szemmel tartja, rápillantgat , majd a felkeltett érdeklődés után már nem figyeli intenztíven, tudja hogy a kiszemelt közeledni fog magától is. Végül gyorsan berepül az áldozat a bűvkörébe, mint éjjeli moly a lámpafénybe.  Úgy kerülnek a nők az ölébe, hogy látszólag nem tesz érte semmit. A védekező szöveg: „hiszen egy szót sem beszéltem vele, nem tehetek róla, ha ennyire akarnak a nők”.  Valóban, a nők egy nagyon vonzó, intenzív, izgalmas, titokzatos hívogatásnak engedve eszüket vesztve vetődnek rá. Aztán jön a hidegzuhany, amikor az addig  csábos hódítót dolga végeztével azonnal másik inger kezdi érdekelni. Az előző pillanatban még körülrajongott nők hirelen a porban találják magukat. Mint halott lepkék tömege a lámpa alatt. 

A kéjsóvár faun (szatír) mesterien méri föl a környezetét és vonzza be a következő kiszemeltet. Méltó párja a najád (nimfa), szeretkeznek éjjel-nappal, fűvel-fával, emberrel-állattal, válogatás nélkül, mániákusan. Egyedüli örömforrásuk a kéjérzés, amit megszállottan keresnek. Ez ma is sok emberre jellemző viselkedés. (Érdekes, hogy a faun lábai nem működnek a szokásos módon, talán a lábuk béna lehetett, az álló helyzetben hátrafeszülő térd és a járás közben jellegzetesen földhöz csapódó láb hasonlít egy patás állat járásához. Van olyan betegség, ami testi-lelki bénaságot  okoz és hasonló emberformát eredményez. Őket jelenítenék meg a pszichopata faunok? Akiknek a viselkedése abban a korban sem felelt meg az elfogadott emberi normáknak, ezért félistennek (találóbb lenne a félördög) gondolták őket?...akár így is lehet

  16. Felszínes érzelmek ( nem tudja, hogy szerették-e a szülei egyáltalán, hogy szeretett-e ő valakit valaha; megtanulta, hogy mondani kell a párjának, hogy szereti, de ott árt neki, ahol tud; eredményeire irigy, folyamatosan degradálja értékeit; a kapcsolataiban nincs rangsor, mindenki egyformán értéktelen; művi viselkedése előbb-utóbb feltűnik pl. feladat jelleggel simogat, mert azt tudja, hogy ezt kell tennie, de a simogatásból hiányzik az érzés, az odaadás; a szeretetét hangoztatja, de semmilyen érzelmi megnyilvánulása nincs, ami ezt bizonyítaná; egyedüli örömforrása kizárólag csak a kéjérzés, amit a szexuális kielégülés, a másikon való uralkodás érzése vált ki) 

  17. Tekintet hiánya ( szemébe nézve csak kongó üresség néz vissza ránk, nem sugárzik belőle semmilyen érzelem, szenvtelen, hideg, és folyamatosan fókuszált a tekintete;  sosem fog meleg, szeretetteljes tekintettel ránk nézni, mindent - a nézést is - megtanult séma szerint csinál, utánoz a cél elérése érdekében, pl. azért hogy elnyerje mások bizalmát, vagy bocsánatát; a megtanult sémát nem tudja minden helyzetben alkalmazni, olykor tragikomikus, mennyire melléfog és mennyire a helyzethez nem illő arcot vág; a mosolyát is érdemes fűrkészni, jellegzetes lárva mosoly, csak a szája mosolyog - álarc szerűen, állandóan -, a szeme nem)

  18. Igény az új ingerekre, hajlam az unalomra (neki semmi és senki nem elég, pl. megszállottan flörtöl kritika nélkül mindenkivel; gyorsan megun mindenkit,  ezért állandóan keresi a következő -női- ingerforrást; ha egyedül van az otthonában nem csinál semmi értelmeset, a tárgyait rendezgeti innen-oda, onnan-ide, de leginkább unatkozik,  semmi nem tudja hosszan lekötni a figyelmét - a nőkön való kéjes képzelgésen kívül; kell neki egy társ, aki által  tud létezni, mert egyedül nem tud mit kezdeni magával, üresnek érzi magát. Mindig meg kell neki mondani, hogy mit csináljon, mint egy 2 éves gyereknek, aki ha csöndben van, az rosszat jelent, mert lehet hogy éppen pár kisállat nyakát tekeri ki merő kíváncsiságból, vagy csinál valami egyéb, számára izgató „csibészséget”,  majd mosolyog ránk bocsánatért esedezve ártatlan szemekkel;  bocsánatot sosem fog kérni, ha igen, azt csak számításból teszi és nem meggyőződésből; nagyon szeret szerepelni, tetszelegni, élvezi, ha körülrajongják, illetve ez elvárás a részéről)

  19. Felelősségérzet hiánya saját tetteiért (pl. a kapcsolatszédelgést az önös érdekeivel magyarázza és teljesen helyénvalónak tartja; úgy dob el bárkit, mint egy használt papír zsebkendőt , bármilyen érzelmi helyzetbe is kerüljön ezáltal az elhagyott fél, ez őt nem hatja meg;)

  20. Önző, számító, mindent elvesz, semmit nem ad (pl. új kapcsolatnál azonnal beköltözik, nem fizet semmiért,  feléli a készleteket, semmivel nem járul hozzá a közös léthet; neki sosem lesz bank kölcsöne, az igényeit mások lehetőségeihez igazítja; tőle ajándékot nem lehet kapni)

  21. Elkülönít, izolál, elszigetel másoktól (pl.társaságban, utcán, családban rendre olyan megalázó módon viselkedik, hogy nem lesz kedve az embernek kimozdulni vele sehová; szűk környezetében folyamatosan feszült, idegesitő hangulatot tart fönt - pl. ha jókedvű beszélgetésbe csöppen, akkor  akár fizikailag is közbelép, hogy megakadályozza a kontaktust, elkezd másról beszélni, berekesztve ezzel a diskurzust, de a csendespihenőt sem viseli el, ilyenkor is rombol, bármilyen idegesítő zajkeltést bevet, hogy véget vessen a nyugalomnak. Az ártatlannak tűnő mondatainak, megjegyzéseinek, témáinak kizárólag a  feszültség folyamatos fenntartása a célja.  Szétzúz minden harmóniát, azonnal támadásba lendül, ha a környezete jól érzi magát. Megoszt és uralkodik a szemétdombján.

A külvilág erről az oldaláról semmit nem sejt,  jókedvű, udvarias, okos, odaadó embernek ismerik. Hitetlenkedve hallanák a horror énjéről szóló történetet, amit csak az áldozat ismer.  Egyet lehet tenni az ilyenekkel, el kell kerülni őket! Föl kell vállalni, hogy rajtunk kivül senki nem fogja megérteni a lépésünket és azt is, ha ezzel a családi "összhang" megbontása miatt minket tesznek felelőssé.  Az idő minket fog igazolni. Pszichopatáktól megszabadulni  csak erős személyiséggel lehet.

  22. Ellenőrzése alá von ( gondoskodónak mutatkozik, ami valójában ellenőrzés; minden percünkre igényt tart, a lehető legtöbb időt velünk akarja tölteni, így eléri, hogy beszűküljön az érdeklődési körünk, csak ő maradjon a figyelemünk középpontjában, mindenki mással szűnjön meg a kapcsolatunk;  ha úgy érzi nem tudja 100 %-ban irányítani az életünket - pl. ellentmondunk neki, barátkozunk -, nárcisztikus dührohammal - hisztivel - reagál, mert fél, hogy egyedül marad. Ez az egy dolog, amitől retteg. Megsemmisül, ha nem talál magának táplálékforrást, kiszipolyozható gazdaállatot, ezért a meglévőt minden eszközzel igyekszik magához láncolni, pl. függőség - anyagi, pszichés, stb. - fenntartásával. )

  23. Féltékeny (számára minden új ismerős veszélyes, mert minden nélküle eltöltött perc gyengíti a partner fölött gyakorolt ellenörző, irányító pozícióját; a külső kontroll által segítséget kaphat az áldozat, ami ellenjavalt  a pszichopata szemszögéből nézve, mivel ez alapjaiban rendítheti meg a biztonságérzését; az új ismerősök rámutathatnak a  gyengeségeire, ezért barátai sincsenek; ignorál minden lényegretörő beszélgetést,  kizárólag felületes, semmitmondó diskurzusra hajlandó)

  24.  Mindig az életünkben van, de mi sosem vagyunk az ővében ( a másik élete nyitott könyv a számára, addig mesterkedik, amíg gúzsba nem köti az embert, hogy moccani se lehessen nélküle, miközben az ő élete privát és titkos marad)

Nehéz az eszmélés, ha ráismerünk a gyermekünkre, férjünkre, szüleinkre, szerelmünkre, rokonunkra, barátunkra, bárkire akit szeretünk, de jobb tisztán látni, mint tehetetlenül vergődni a hálójukban.

- folyt.köv. -

 A pszichopaták agya eltér a normálistól.

 A pszichopátia jórészt veleszületett, és az élet során nemigen változik. Talán olykor szelídül, leginkább a középkorú évek tájékán. 

A pszichopatáknál az amygdala–orbitofrontális kéreg útvonalon nemcsak működésbeli, hanem alapvető, szerkezeti hiányosságok is  vannak.  Ez a terület annyira alulműködik, mint egy végtelenül szórakozott szülő esetében, amikor a teljhatalmat a gyermek veszi át. Csakhogy rettenetes gyerekről van szó, aki fékevesztett, zsarnok, mindent magának akar, és mindent most azonnal. A többi embert tárgynak, vagy a vágyait kiszolgáló személyzetnek tekinti, teljesen megfosztva őket alapvető jogaiktól. 

A gyermekekkel való visszaélést is ezen agyterület működési zavara okozza. Gyermek áldozataik éppúgy nem indítják meg őket, mint a felnőttek; az állatok éppúgy nem, mint az emberek. Előfordul, hogy a pszichopátia első tünete fiatal korban a más gyermekekkel vagy állatokkal szembeni kegyetlenkedés. 

Agyi jutalmazó rendszerük viszont hiperérzékeny, ezért szinte megszállottan akarják maguknak a sikert, a pénzt, a hatalmat vagy a szexet (minden nőnemű kell nekik, a szexualitásban csak a gyors kielégülésre törekednek). Az erőszakot vagy a kriminális viselkedést nem a büntetés iránti érzéketlenség és a félelem hiánya okozza, hanem a rendkívül erős hajtóerő a jutalomra. 

Ők, akik kedvük szerint zsonglőrködnek a szavakkal és ezeken keresztül mások érzelmeivel, valójában egy sor emberi érzelemre csak következtetnek. (A kutatók szerint az a tény, hogy a félelem és a fájdalom jeleit nem ismerik fel, és így azokra nem is reagálnak a pszichopaták, megmagyarázhatja, hogy miért nem működik náluk a másoknak fájdalmat okozó viselkedés blokkolása.) Sokszor mások reakcióiból olvassák ki, mit is kéne érezniük, majd azonnal előveszik a megfelelő mimikát és szóvirágokat a tárházukból.

Úgy verik át környezetüket, mint egy zseniális android, amely modelljénél, az embernél is jobban játssza el szerepét. Normálisabbnak tűnnek, mint ha valóban azok lennének. Amikor lebuknak, végtelen a döbbenet.                                    

Bár jól tűrik a stresszt, és megússzák a másokat oly gyakran maguk alá gyűrő szorongásokat, egyvalamitől mégis szenvednek, és ez az unalom. Hogy elkerüljék, szakadatlan keresik az újdonságot, az extremitásokat vagy a kockázatos helyzeteket. A rejtett cél eközben sokszor a bizarr lélektani játék, amely leigázásra, anyagi vagy szexuális kihasználásra megy ki.

Mégis, úgy tűnik, a pszichopaták tökéletesen elégedettek önmagukkal, és szinte soha nem akarnak megváltozni, ezért alkalmatlanok a terápiára is.

A kedvező családi körülmények közül kikerült pszichopaták sokkal ritkábban válnak bűnözőkké. Így is fenntartják versengő, egocentrikus és hideg életszemléletüket, de céljaikat inkább a ravaszság, a hízelgés és a megfélemlítés hatásos keverékével érik el.

Az ilyen „magasan funkcionáló” pszichopatákat könnyen választják meg vezetőnek. Ahogy följebb megyünk a vállalatok ranglétráin, úgy nő a pszichopaták aránya. E pozíciókban hol könyörtelen cápáknak bizonyulnak, hol hősöknek, akik krízishelyzetben is megőrzik cselekvőképességüket. Ha viszont, főleg egyes multinacionális vállalatok esetében, a siker ára ezrek, milliók kizsákmányolása, eladósítása, éheztetése, e vezetők akkor sem alszanak egy cseppet sem nyugtalanabbul.

Forrás: https://tudomany.blog.hu/2014/07/23/pszichopatia_neuroetika

-folyt.köv.-

Hétköznapi pszichopaták

Bűbájos, szeretett hétköznapi pszichopatáink: lehetnek a gyermekeink, barátaink, szüleink, rokonaink, kollégáink, főnökeink, szerelmeink, házastársaink is akár.  De ha nem figyelünk, kicsinálhatnak minket!

Tanuljuk meg  Őket, mint ahogy Ők is megtanulnak minket. Nem a darabolós gyilkosokról lesz szó, hanem a fehérgalléros pszichopatákról. Helyesek, csinosak, humorosak, okosak, "csak" a lényeg hiányzik belőlük: a lélek, az érzés, az empátia,a részvét, a felelősségtudat, a becsület.

Üres tekintetű, rideg, számító gépezetek ők. Parazitaként élősködő,  társfüggő manipulátorok, önzőségük, kegyetlenségük nem ismer határt.

Mindenkire irigyek. Az egészséges ember életerjének felemésztésével képesek csak életben tartani magukat. Rafinált módszerekkel, tervezetten tiporják az áldozatukat, akár a saját gyereküket is. A legnagyobb élvezet számukra, ha félelmet tudnak kelteni, a pusztulás teszi önelégültté őket. ( pl. megalázás, önbizalom vesztés, csalódottság érzés elérése indirekt úton)

Amikor a gazdát kiszipolyozták, vagy ellenállásába ütköznek (!) azonnal új áldozatot cserkésznek be. A kapcsolódást követően kezdik el pusztító tevékenységüket és ez így megy, amíg élnek. Felnőttként kapcsolatból kapcsolatba tántorognak, hacsak el nem tudnak bújni egy borzasztó, a másik felet amortizáló házasságban, kapcsolatban.

Mivel nagyon sokszor felismerhetetlen, megfoghatatlan és bizonyíthatatlan a ténykedésük, ezért nagyon fontos megismerni a természetüket, módszereiket, átlátni a praktikáikat, amik közelről megfigyelve eléggé elnagyoltak, figyelmes szemlélő előtt hamar lebuknak.

Határozott, bátor, erős személyiséggel ki lehet védeni a mesterkedésüket. A saját módszerüket kell ellenük fordítani: a gyengéiket megismerve, azokat felhasználva ellenállhatunk az elvárásaiknak. (pl. társüggők - ha túlzásba vitték a szadizmust, ha már leszívták az összes energiánkat, akkor direkt szervezzünk programot magunknak, amiből őket kihagyjuk, ez hatni fog)

Szembesíteni kell őket folyton a tetteikkel. Bárhogy tagadjanak, bármit hazudjanak, bármivel fenyegessenek (manipuláljanak), ki kell állnunk az igazunk mellett. Ha ettől hisztériás rohamot kapnak, akkor sem szabad engedni, hogy a fehérre azt mondassák velünk, hogy fekete. 

Irányítani csak ők akarnak és lehetőleg úgy, hogy érezzék rajtunk a félelmet. Nem szabad félni tőlük. Pl. a fenyegetésünkre bevetett átható, merev tekintetük, amit sokan ijesztőnek, hátborzongatónak írnak le, egyszerűen csak üres bámulás, nincs mögötte semmi. Ha nem hódolunk be, akkor megsemmisülnek, mert nem tudnak irányítani minket, nem tudnak uralkodni rajtunk.

A lázadásunk ellen harcolhatnak agresszíven. Ha ennek ellenére sem engedünk, akkor  ha nehezen is, de leválaszthatók a "gazdaállatról".  Vannak, akik nem ilyenek, nem harcolnak, épp ellenkezőleg: egyszerűen odébbállnak, új kapcsolatot keresnek, akár több vasat tartva a tűzben. Bárkit eldobnak, ha az nem  csinálja azt amit ők akarnak, vagy ha találnak egy jobb paraméterekkel rendelkező gazdát.

Minél többen vértezik föl magukat tudással, annál kevesebb embert tudnak tönkretenni ezek az emberbőrbe bújt szánalmas perverz gépezetek. Ha közelebbről megismerjük őket, akkor kiderül, hogy a hírhedt zseniaslitásuk, ravaszságuk, manipulatív képességük, intelligenciájuk, stb. bőven hagy kivánnivalót maga után.

Ez volt a bevezető, a folytatásban szakirodalmi szemelvényekből ismerhetjük meg ezeket a szerencsétleneket. ( a lesajnálást sem bírják)

- folyt.köv -