1. Hétköznapi pszichopaták

2015.01.21 16:43

Hétköznapi pszichopaták

             

Bűbájos, szeretett hétköznapi pszichopatáink: lehetnek a gyermekeink, barátaink, szüleink, rokonaink, kollégáink, főnökeink, szerelmeink, házastársaink is akár.  De ha nem figyelünk, kicsinálhatnak minket!

Tanuljuk meg  Őket, mint ahogy Ők is megtanulnak minket. Nem a darabolós gyilkosokról lesz szó, hanem a fehérgalléros pszichopatákról. Helyesek, csinosak, humorosak, okosak, "csak" a lényeg hiányzik belőlük: a lélek, az érzés, az empátia,a részvét, a felelősségtudat, a becsület.

Üres tekintetű, rideg, számító gépezetek ők. Parazitaként élősködő,  társfüggő manipulátorok, önzőségük, kegyetlenségük nem ismer határt.

Mindenkire irigyek. Az egészséges ember életerjének felemésztésével képesek csak életben tartani magukat. Rafinált módszerekkel, tervezetten tiporják az áldozatukat, akár a saját gyereküket is. A legnagyobb élvezet számukra, ha félelmet tudnak kelteni, a pusztulás teszi önelégültté őket. ( pl. megalázás, önbizalom vesztés, csalódottság érzés elérése indirekt úton)

Amikor a gazdát kiszipolyozták, vagy ellenállásába ütköznek (!) azonnal új áldozatot cserkésznek be. A kapcsolódást követően kezdik el pusztító tevékenységüket és ez így megy, amíg élnek. Felnőttként kapcsolatból kapcsolatba tántorognak, hacsak el nem tudnak bújni egy borzasztó, a másik felet amortizáló házasságban, kapcsolatban.

Mivel nagyon sokszor felismerhetetlen, megfoghatatlan és bizonyíthatatlan a ténykedésük, ezért nagyon fontos megismerni a természetüket, módszereiket, átlátni a praktikáikat, amik közelről megfigyelve eléggé elnagyoltak, figyelmes szemlélő előtt hamar lebuknak.

                         

                          

 

Határozott, bátor, erős személyiséggel ki lehet védeni a mesterkedésüket. A saját módszerüket kell ellenük fordítani: a gyengéiket megismerve, azokat felhasználva ellenállhatunk az elvárásaiknak. (pl. társüggők - ha túlzásba vitték a szadizmust, ha már leszívták az összes energiánkat, akkor direkt szervezzünk programot magunknak, amiből őket kihagyjuk, ez hatni fog)

Szembesíteni kell őket folyton a tetteikkel. Bárhogy tagadjanak, bármit hazudjanak, bármivel fenyegessenek (manipuláljanak), ki kell állnunk az igazunk mellett. Ha ettől hisztériás rohamot kapnak, akkor sem szabad engedni, hogy a fehérre azt mondassák velünk, hogy fekete. 

Irányítani csak ők akarnak és lehetőleg úgy, hogy érezzék rajtunk a félelmet. Nem szabad félni tőlük. Pl. a fenyegetésünkre bevetett átható, merev tekintetük, amit sokan ijesztőnek, hátborzongatónak írnak le, egyszerűen csak üres bámulás, nincs mögötte semmi. Ha nem hódolunk be, akkor megsemmisülnek, mert nem tudnak irányítani minket, nem tudnak uralkodni rajtunk.

A lázadásunk ellen harcolhatnak agresszíven. Ha ennek ellenére sem engedünk, akkor  ha nehezen is, de leválaszthatók a "gazdaállatról".  Vannak, akik nem ilyenek, nem harcolnak, épp ellenkezőleg: egyszerűen odébbállnak, új kapcsolatot keresnek, akár több vasat tartva a tűzben. Bárkit eldobnak, ha az nem  csinálja azt amit ők akarnak, vagy ha találnak egy jobb paraméterekkel rendelkező gazdát.

Minél többen vértezik föl magukat tudással, annál kevesebb embert tudnak tönkretenni ezek az emberbőrbe bújt szánalmas perverz gépezetek. Ha közelebbről megismerjük őket, akkor kiderül, hogy a hírhedt zseniaslitásuk, ravaszságuk, manipulatív képességük, intelligenciájuk, stb. bőven hagy kivánnivalót maga után.

Ez volt a bevezető, a folytatásban szakirodalmi szemelvényekből ismerhetjük meg ezeket a szerencsétleneket. ( a lesajnálást sem bírják)

- folyt.köv -