A pszichopata szülő jellemzői
A pszichopata lelkiismeretlen, képtelen az együttérzésre, a bűntudatra és a lojalitásra saját magán kívül bárki más iránt.
Látszólag átlagos életet él, senkit nem bánt feltűnően, ám eközben rejtett gazdasági, pszichológiai és érzelmi visszaéléseivel sok gondot okoz. Belőlük nem lesz melegszívű és szeretetteljes szülő, gyermek vagy családtag, de megbízható baráttá vagy munkatárssá sem válnak.
1. Letagadhatóság
Minden amit tesz, letagadható. Mindig van egy jól hangzó kifogás vagy magyarázat. A kegyetlenségeket “szerető” szavak mögé bújtatja. Az agresszív és ellenséges viselkedése figyelmességként van beállítva. Az önérdekű manipulációi ajándéknak. A rosszindulatú kritika és rágalmazás törődésként és aggódásként. Csak azt akarja hogy a legjobb legyen neked. Csak jót akar.
Szinte soha nem mondja ki, hogy értéktelen vagy. Ehelyett, akárhányszor mondod el neki, hogy valami jót csináltál vagy valami jól sikerült, azonnal felhoz valamit amit a testvéred jobban csinált, egyszerűen – de látványosan – figyelmen kívül hagyja, vagy semmit sem mond rá, aztán hamarosan elkövet valami kegyetlenséget ellened, hogy ne érezd jól magad az elért eredmény után. Figyelmesen elválasztja az okot (az eredményedet) a hatástól (attól hogy megbüntet valamivel) annyi idővel, hogy senki, aki nem ismeri a pszichopatákat, soha el nem hinné, hogy a kettő összefügg.
Sokszor úgy próbálja elérni, hogy értéktelennek érezd magad, hogy hasonlítgat. Beszél róla, hogy valaki más, vagy valaki más gyereke milyen ügyes, vagy milyen jó munkát végzett valamiben (amit akár te is megcsináltál ugyanúgy vagy még jobban). A következtetést (hogy te semmit sem érsz, mindenki más pedig ügyes és okos) nem mondja ki. Hagyja, hogy benned szülessen meg a gondolat. Úgy adja tudtodra, hogy semmirekellő vagy, hogy egyetlen szóval sem mondja ki. Akárhányszor azt látja, hogy jól érzed magad, vagy büszke vagy magadra, tönkreteszi az örömödet úgy, hogy gratulál neked gúnyos vagy dühös hangnemben, esetleg éreztetve, hogy milyen boldogtalan ő. Megint úgy, hogy utólag teljesen letagadható. Egyszerűen lehetetlen számon kérni valakin a hangsúlyát, hangnemét, tekintetét. Hiába mondod el más családtagoknak, ismerősnek, tanárnak, barátnak. Utólag egyszerűen “nem jön át”. De a pszichopata szülő ránevel, hogy te ott és akkor, értsd. Eredményképpen, folyamatosan tartasz a büntetéstől és a rossztól, anélkül hogy konkrétan meg tudnád fogalmazni, hogy mitől tartasz.
Mivel a pszichopata kegyetlenkedései egy életen át tartó – mások ellen folyó – kampánynak a része, nagyon jól megtanulta már, hogy hogyan kell kimagyaráznia a tetteit, éppen ezért elképesztően nehéz kívülállóknak elmagyarázni, mi olyan szörnyű benne. Abban is nagyon óvatos, hogyan és mikor kövesse el ezeket. Titkolózó, akárcsak a legtöbb bántalmazó, és fenyegetni fog, ha megpróbálod elárulni másnak, az esetleg nehezebben letagadható tetteit. A legkegyetlenebb tetteinek a helyszíne és ideje mindig gondosan kiválasztott, hogy senki más ne láthassa mit tesz, így a pszichopata egy teljesen más embernek tűnik idegenek szeme láttára. Dicsér másoknak, amikor nem vagy ott, de mindig úgy, hogy belecsöpögteti a lejáratásait, természetesen az aggódás és szeretet látszata mögé bújtatva. Emiatt, a pszichopaták gyerekei arról szoktak beszámolni, hogy mikor segítségért fordulnak másokhoz, senki nem hisz nekik (“Mindig olyan szeretettel és elismeréssel beszél rólad”). Sajnos sokszor a pszichiáterek is hajlamosak a pszichopata pártjára állni, megerősítve az elszeparáltságodat, és reménytelenségedet (“Biztos vagyok benne hogy nem úgy értette!”).
2. Nem tartja tiszteletben a személyes kereteidet
Úgy érezheted, hogy nem különálló személy, hanem egy afféle végtag vagy. A cuccaidat úgy veszi el vagy ajándékozza el másnak, mintha nem is a tiéd lett volna, sokszor a szemed láttára. Az idődet úgy osztja be, hogy meg sem kérdez, és még érveket sem hoz fel. Úgy beszél rólad a jelenlétedben, mintha ott se lennél. A testi folyamataidat “felügyeli”, az ezzel kapcsolatos dolgokat megjegyzi, majd felhasználja, hogy megalázzon mások előtt, miközben önmagát törődő szülőnek állítja be (“Mikenak sokszor volt problémája a gyakori vizeléssel, de neki még rosszabb volt! Úgy aggódtam miatta!”). Nem is tudod, hogy milyen érzés egyedül, zavartalanul lenni a hálószobádban, a saját szférádban. Folyamatosan turkál a cuccaid között. Tolakodó kérdéseket tesz fel, és belenéz a leveleidbe, emailjeidbe, naplódba.
Érdeklődik az érzéseid iránt, főleg a negatívak iránt, hogy a megfelelő szituációban felhasználhassa ellened. A vágyaidra is kíváncsi, hogy mindent megtehessen, hogy az ellenkezője teljesüljön. Mindezt úgy teszi, hogy a szégyenérzet vagy lelkiismeret furdalás legkisebb jele sem látszik rajta.
Bármilyen önállósodásra való próbálkozásra a részedről azonnali, erős visszaszorítással válaszol. Minden napi rutinod (fogmosás, fürdés, borotválkozás, stb.) csak éppen hogy meg van engedve, úgy, hogy a köreit soha ne zavard. Tárgy vagy, nem ember. Ha próbálsz az életkorodnak megfelelő jogokat kivívni, olyan ruhákat választani, saját döntéseket hozni a saját életeddel kapcsolatban, akkor problémásnak nevez, és kineveti a “szánalmas függetlenségedet”.
Az étel, mint olyan, nem jár neked alapból. A pszichopata szülő probléma nélkül hányja a szemedre, hogy eszel, ha esetleg nem segítesz neki (vagy nem teljesítesz elég jól) egy adott cél elérésében, ami általában azzal kapcsolatos, hogy segíts neki a külvilág felé fenntartani az álarcát (pl. ha 3-ast kapsz iskolában és nem 5-öst, szemedre hányja, hogy eszel).
“Az ételt rengetegszer elvette a tányéromról. A legélénkebb ilyen élmény bennem az, amikor egy szív alakú görögdinnye darabot elvett a tányéromról. “Oh, azt hittem el akarod dobni” – ez volt a kifogás arra amikor szóvá tettem.” – Judy
A történetben a legbántóbb dolog az az alig észrevehető, cinikus érzelmi megtorlás a gyereken, aki szóvá merte tenni a sérelmét. Nyilvánvaló és leplezetlen hazugság, mivel a gyerek még evett! A szülő nem csak az ételt vette el, hanem megüzente a gyereknek, hogy nem csak az ételt élvezte, amit elvett, hanem a gyerek csalódottságát is. Ez az az alapvető különbség, ami egy pszichopatát elválaszt minden más lélegző lénytől. A másik szenvedésének beteges, függőségszerű élvezete minden ok, sérelem vagy előtörténet nélkül.
Nem meglepő, hogy az említett történet szereplője, Judy évtizedeken át tartó evési problémákkal küszködött, ami nagyon gyakori pszichopaták gyerekeinél. Amikor az étkezési folyamat állandóan meg van szakítva kegyetlenkedésekkel és megvonásokkal, nehéz elképzelni, hogy az embernek egészséges viszonya legyen az étellel.
Forrás:
https://www.thysta.com/blogpost/a-pszichopata-szulo-1-resz/
https://www.thysta.com/blogpost/a-pszichopata-szulo-2-resz/
P. Babiak, R. D. Hare: Kígyók öltönyben
2. A pszichopaták agya eltér a normálistól
3. A pszichopata 13 alapvető tulajdonsága
4. Vége a játéknak - pszichopaták elleni stratégia
5. Lélekevők, avagy „Gyümölcséről ismerszik meg a fa.”